Édinyelv 2. – Lackfi János: Véletlen
A főleg a tizenévesek, sőt tizenéves lányok körében elharapózó édi- vagy gügyögő nyelvnek tartott torz tükörképet Lackfi János Véletlen című versében, ami nem kis vihart kavart néhány éve, amikor bekerült a magyarországi gyerekek kilencedikes tankönyvébe. A támadók között akadt, akinek magával a nyelvhasználattal volt gondja, s volt, aki a verset magát jónak tartotta, de nem tankönyvbe valónak. Más, például Bakos András újságíró azon a véleményen van, hogy, idézem:
„A vers szerzője 43 éves, hatgyermekes édesapa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, jó költő. A vers pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a mai tinik nyelvhasználatán ironizál. Irónia – szóval épphogy azt próbálja megmutatni a gyerekeknek, milyen nehezen érthető tud lenni ez a nyelv töményen, még azoknak is, akik beszélik. Szerintem nagyon helyes, hogy egy magyar tankönyv így foglalkozik egy fontos rétegnyelvvel.”
Az viszont bizonyos, hogy a szöveg messze túlmutat a tinédzserek nyelvhasználatának kiforgatásán, és sokkal mélyebb és szomorúbb kor- és kórképet mutat társadalmunk bizonyos rétegéről – s talán valóban inkább ezzel, semmint a nyelvtani formákkal kellene foglalkozni Lackfi verse kapcsán, ha már tankönyvbe kerül. Lássuk – halljuk tehát a szöveget, sok sikert a megfejtéséhez!
Lackfi János: Véletlen
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen
Az eredeti adás 2017. okt. 31-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.