Nagy hibát vétett – keveredett szólások 2.
Korábban már foglalkoztunk néhány olyan szólással, amelyeket gyakorta összekeverünk vagy rosszul használunk, például rosszul áll a szénája vagy kifele áll a szekere rúdja, összerúgják a patkót vagy rúgják a port. Deme László nyelvünk virágainak nevezte közmondásainkat, szólásainkat és valóban: akkor és azért élünk velük, hogy beszédünket színsebbé, plasztikusabbá tegyük. De vigyázzunk, ne keverjük össze a szezont a fazonnal.
Meglepően sokszor hallhatni, olvashatni: XY nagy hibát vétett – holott ilyen nincsen: nagyot hibázott, esetleg nagy hibát ejtett, követett el vagy nagyot vétett. Majdhogynem ugyanilyen sebességgel terjed az elvéteni a sulykot alak az elvetni a sulykot helyett – az előbbi semmit nem jelent, míg ez utóbbi esetben, azaz ha valaki elveti vagy messzire veti a sulykot, akkor túloz, régiesebb jelentésben hazudik, vagy, hogy egy másik szólással éljek: túllő a célon.
A neki áll feljebb vagy ő áll az erdő felől szólásainkat is hallottam keveredve, neki áll az erdő felől alakban – ami, valljuk be, eléggé erős képzavar. Mindkét állandósult kapcsolatunk jelentése nagyjából az, hogy ’annak ellenére, hogy ő követett el hibát, pimaszságból mégis visszabeszél, ő maga lép fel támadóan’, vagy egyszóval szemtelen, pimasz, feleselő.
A becsületére legyen válva kifejezésben két nem egészen azonos jelentésű szólás, állandósult szókapcsolat keveredett. Először is, amit minden bizonnyal használni szeretett volna a beszélő, helyesen így hangzik: becsületére legyen mondva, amit olyankor használunk, amikor valakit megdicsérünk, kiemeljük, hogy például a körülmények ellenére elvégezte a feladatot, amit rábíztak. Ha azt mondjuk, hogy becsületére válik valami valakinek, akkor azt hangsúlyozzuk, hogy amit tesz, az a szakmai előmenetelében és/vagy magánéletében a jóhírét öregbíti.
Nem hagyhatom ki két rendkívül gyakori és gyakran összekevert szólásunkat: a pálcát tör felette és lándzsát tör mellette. Rendszerint teljes zavar van azt illetően, hogy melyiket hol „kell” törni, és ezzel összefüggően, hogy melyik mind jelent. Régi korok gyakorlatából eredeztethető a pálcát tör felette szólás, amikor a végső ítélethozó azzal jelezte elítélő döntését, hogy eltört egy pálcát; aki tehát pálcát tör valaki, valami felett, az elítéli. A lándzsát tör mellette ezzel szemben azt jelenti, hogy valaki kiáll egy személy, egy ügy mellett.
Végül jöjjön egy olyan szóláskeveredés, amely számomra a legmulatságosabb (vizuális típusok előnyben!): elrepült felette az idő vasfoga. Nyilvánvalóan az idő elrepülhet valaki fölött, vagy valamit megehet az idő vasfoga (például megrozsdásodik), és bár alapvetően mindkettő ugyanazt jelenti, azért ne keverjük össze őket.
Az eredeti adás 2017. nov. 22-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.