Szóköz podcast

Ragkettőzés

Igencsak meglepődtem, mikor legkedvesebb barátom, témákat ajánlva, megemlítette a banán – banánt, illetve banánt – banántot párost, azt hittem ugyanis, hogy ez annyira elenyésző jelenség, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Aztán rákeresve a világhálón rá kellett jönnöm, hogy korántsincs igazam: legalább öt találatot dobott ki, amelyben afelől érdeklődtek, hogy hogy is helyes: banán vagy banánt a déligyümölcs egyes számú alakja.

Tovább kutakodva kiderült, hogy a jelenségnek neve is van, ragkettőzés, és egyáltalán nem magyar jellegzetesség. Ragkettőzésről akkor beszélünk, amikor egy toldalék (szigorúan véve nem csak rag lehet) kétszer jelenik meg egy szó végén, jellemzően két különböző alakban – ez utóbbi kitétel nálunk részint nem igaz (ha magyar szavakról van szó), részint viszont olyan szavak esetében áll fenn, amelyek idegen eredetűek, például ha az átadó nyelvben már eleve többes számúak. Ez utóbbira egyik legismertebb példa a manapság a sajtóorgánumok összefoglaló neveként használatos média – médiák páros, bár utóbbi időben egyre kevesebbszer hallani. A média ugyanis eleve többes számú alak, a médium többes száma (ami alapjelentésben közeget jelent). Ez alapján tehát médiumokról vagy egyszerűen médiáról beszélhetünk, ha több sajtóorgánumra szeretnénk utalni. Ugyanide tartozik a keksz – kekszek, ez ugyanis, a legvalószínűbb állítások szerint, német közvetítéssel az angol cake szó átvételéből magyarosodott, ahol ugye a cakes már eleve többes számú, ehhez járult később a magyar többes szám jele: kekszek.

A leggyakoribb azonban a már az elején említett duplázott tárgyrag. Eredetére, kialakulásának okára sem a Nyelvművelő kéziszótárban, sem az e-nyelv.hu oldalon nem bukkantam rá. Csupán annyi biztos, hogy régi keletű jelenségről van szó, manapság főleg az úgynevezett alacsonyabb nyelvi regiszterekben és a nyelvjárásokban találkozhatunk vele. A népnyelvben a tárgyrag ráértésével jönnek létre effélék, azaz úgy vélik, a szótő t-re végződik. Így jön létre a hibás banánt a banán helyett, rubint a rubin helyett, tulipánt a tulipán helyett (ez, ugye, ismerős népdalainkból), de ide tartozik akár a kefirt a kefir, vagy a pacalt a pacal helyett. Ugyanezzel a jelenséggel van dolgunk az aztat, eztet, őtet szavak esetében (az azt, ezt, őt helyett).

Csak részben idevágó példa, de bizonyára sokaknak eszébe jutott a Bencze Imre által is emlegetett probléma:

„Egyesben a vakondokok »vakond« avagy »vakondok«.
Hasonlóképp helyes lesz a »kanon« meg a »kanonok«?”

A 2007-ben megjelent Magyar nyelvhasználati szótár szerint történetileg a vakondok az egyes szám, később ez rövidült vakond formává. Tehát a vakond (egyes számban) – vakondok (többes számban), illetve a vakondok (egyes számban) – vakondokok (többes számban) is elfogadott forma nyelvünkben. A kanonok esetében (melynek jelentése a katolikus egyházban tisztségviselő pap) egyelőre nincs ilyen dilemmánk, ez az egyes szám és kanonokok a többes, de ki tudja, valaha nem megy-e át ez a szó is a vakondokéhoz hasonló módosuláson.

Az eredeti adás 2018. jan. 24-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .