Szóköz podcast

In memoriam Wacha Imre

Amint arról múlt héten rádiónk is hírt adott, életének 87. évében, kedden este elhunyt Wacha Imre nyelvész, a közmédiában dolgozó rádiós és televíziós bemondók beszédtanára – közölte a család az MTI-vel szerdán.*

Wacha Imre 1931-ben született Győrben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) végzett, nyelvészként a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt, ahol számos szótár, kézikönyv szerkesztésében vett részt. Nevét azonban nem csupán a tudományos munka tette ismertté, hanem az előadói tanári munka, amellyel rádiós és televíziós bemondók és műsorvezetők tucatjait, egyetemi vagy főiskolai hallgatók százait, valamint iskolások vagy tévénézők tömegeit vezette be az értelmes és szép kiejtésű magyar beszéd rejtelmeibe.

1964-ben kezdte a rádió, majd a televízió bemondóit oktatni. Dolgozott Bőzsöny Ferenccel, Debrenti Piroskával, segítette Acél Anna, Kertész Zsuzsa, Török Annamária, Varga János, Szlotta Judit és Bordi András indulását a pályán. Az elmúlt évtizedekben a közmédia szinte minden bemondója megfordult beszédtechnikai óráin, emellett mintegy 20 önálló és társszerzőként írt könyve, valamint mintegy 260 cikke, tanulmánya jelent meg.

2014-ben életműdíjat kapott az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól (MTVA). 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült, 2017-ben Arany Kazinczy-díjat vehetett át az Anyanyelvápolók Szövetségétől.

Wacha tanár úr számunkra, az anyanyelvi versenyek, táborok, rendezvények valamilyen vonzáskörében élők számára nemcsak egy „egyszerű” nyelvész tanár volt, annál sokkal több. Ahogyan Kerekes Barnabás, a Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke, vagy Bordi András rádióbemondó szokta emlegetni: Wacha tanár úr volt az utolsó XIX. századi lovag. Megjelenése, megnyilatkozásai, olykor hamiskás mosolya, közvetlen személyisége mind-mind lovagiasságának voltak összetevői. Hihetetlen szeretettel, türelemmel, megértéssel és bizakodással fordult a fiatalok felé. Mindig, minden szavával oktatott, de sosem kioktatott. Táborokban nemcsak az előadását tartotta meg, részt vett az egyéb foglalkozásokon, az éjszakába nyúló úgynevezett Bordi-esten, a szituációs, drámajátékokkal megtűzdelt, közösen éneklős eseményen. Mosolyogva nézte, és igen, fényképezte a táborozókat, akik nemhogy gyerekei, de unokái lehettek volna. Ha megengedik, egyik legkedvesebb személyes élményem vele kapcsolatban: mikor Budapestre készültem kutatni több hónapra (két év lett belőle), zsoboki táborunkban odajött hozzám, és jellegzetes mosolyával azt mondta: itt a címem, telefonszámom, ha szüksége van egy nagymama-nagypapa-pótlékra, Margitkával (feleségével) szeretettel várjuk! Már sosem tehetek eleget meghívásának…

Kedves népdala, a Szivárvány havasán után idézzük fel Wacha Imre tanár urat saját gondolataival, az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozata által készített megemlékező videó részleteivel.

[A hanganyag a Spotify-csatornámon a blogposzt közzétételi dátumán érhető el.]

* Az eredeti adás 2018. febr. 21-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .