Kimondottan, kifejezetten

Grétsy László Anyanyelvünk tájain című kis kötetében leginkább hallgatói, olvasói kérdésekre válaszolva fejti ki egy-egy szóval, kifejezéssel kapcsolatos gondolatait. Ezek között nem egy kifejezetten gyakori akad – mint például a kifejezetten, kimondottan szavaink, legalább is bizonyos értelmezésükben. Grétsy tanár úr így írt róluk.

Egy levélíróm érdekes, első olvasásra furcsának tűnő kérdéssel fordult hozzám a minap. Azt kérdezte meg villámpostán, hogy kimondott melléknevünk és annak kimondottan határozószói alakja mindig pongyola használatúnak számít-e a nyelvhasználatunkban, vagy csak ’határozott(an)’, ’valóságos(an)’ értelemben tekinthető annak.

Megértettem a kérdést, s itt, a nyilvánosság előtt válaszolok rá, mert az egyébként kiváló Magyar Értelmező Kéziszótár itt a sűrítés következtében valóban nem teljesen világosan fogalmazott. Nem szólt arról, hogy a kimondott(an) és a hozzá sok tekintetben hasonló kifejezett(en) szó, illetve szóalak nem csupán az említett jelentésekben, nyomósító szándék jelöléséül fordulhat elő, hanem van más, szolid, egyszerűbb értelme is: ’amit kimondtak’, illetve a kifejezett esetében ’kinyilvánított, felfoghatóvá tett’. Mondok is egy-egy példát: „A kimondott szavakat nem lehet visszavonni.”; „szavak nélkül kifejezett érzelmek”. Itt természetesen szóba sem jöhet a pongyolaság vádja.

Elárulom, mi lappang a szótár ítéletének hátterében. A múlt század első felében, amikor nyelvünk kétségtelenül igen erős idegen, mégpedig elsősorban német hatásnak volt kitéve, a nyelvművelés kedvelt témája volt az ún. germanizmusok, azaz a germán nyelvekre jellemző szerkesztésmódok, sajátosságok, tehát idegenszerűségek bírálata. Ezek lehettek hangtani vonatkozásúak, mondattaniak, de az idegen mintára született idegen szavak, kifejezések is germanizmusnak számítottak. Nos, éppen az e sajátos szavakban, szóalakokban megmutatkozó germanizmusok gyakori példájának számított az a két szavunk, amelyet cikkem címéül választottam: a kimondottan és a kifejezetten, amelyek kétségtelenül a német ausgespochen tükörképei.

Az említett szótár pongyola használatra való utalása csak a két szó nyomatékos szerepű alkalmazására vonatkozik. Tehát napjaink példái közül ilyenekre: „Nem volt az a kimondott szépség, de valahogy vonzotta magára a tekintetet.”; „Dér Heninek kimondottan jól áll a rövidnadrág.”; „Miért olyan ritka a kifejezetten csinos nő?”; stb.

Persze, az idegenszerűség vádja egy idő után elfelejtődik, s ezért a már elterjedt, noha csakugyan idegen mintát követő alakokat, akár szólásokat utólag már nem érdemes megbélyegezni. De az új keletű, napjainkban immár nem a germán nyelvek déli ágából, hanem sokkal inkább az északi-tengeri ágából, főleg az angolból hódító-terjedő idegenszerűségekkel – ha tudunk idegenszerű voltukról – ma is tanácsos csínján bánni!

Grétsy László: Anyanyelvünk ösvényein. Bp., Tinta, 2017. 193-194. old.

Az eredeti adás 2018. márc. 7-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.