Mikulás 1.

Mikulás napja a gyerekek egyik kedvenc ünnepe, a karácsony közeledtét jelzi, és általában ritkán jut eszünkbe, hogy a hozzá kapcsolódó szokások a myrai püspökhöz, Szent Miklóshoz vezethetők vissza. Amint arra sem igen gondolnánk, a mai modern Mikulásokat elnézve, hogy a Miklós-napi ajándékozásnak is vannak paraszti hagyományai.

A Mikulás szó a Miklós szláv megfelelője, a XIX. században került a köznyelvünkbe, amikor a mai ajándékozás szokása elterjedt Magyarországon, valószínűleg osztrák hatásra. Ez a Mikulás még a mennyből figyelte a gyermekeket, segítői manók, angyalok vagy krampuszok voltak; a Lappföldön élő Mikulás alakja az utóbbi évtizedekben terjedt el magyar nyelvterületen, a globalizáció hatására.

Talán meglepő, de a paraszti hagyományban is van gyökere a Miklós-napi ajándékozásnak: főleg a Dunántúlon és az északi részeken volt ismert a mikulásjárás. Eredete a középkori diákhagyományokkal rendelkező aprószentek napi püspökválasztás, mely a XIII. században került át Miklós-napra. Az alakoskodó játékban Miklós püspök kíséretével betér kisgyermekes családokhoz, ott vizsgáztatja, imádkoztatja őket, majd tudásuk és viselkedésük szerint kapnak ajándékot vagy virgácsot. A kíséretben sokszor helyet kap az ördög alakja is, amely a Szent Miklós-legendákból eredeztethető, ugyanis a püspök számtalan esetben szégyenítette meg, vagy kényszerítette távozásra. Más helyeken legények, férfiak öltöztek be Miklósnak és ördögnek, előbbi nagy bundában, kenderszakállal, utóbbi bekormozott arccal, rossz ruhákban, és az utcán ijesztgették a járókelőket, főleg a gyerekeket.

Ahogy a „lakhelye”, úgy megjelenése is változott az évek során. A mai Mikuláshoz hasonló alak megjelenéséről az 1860-as évekből van forrásunk. A Mikulás öltözéke ekkor még püspökére emlékeztet (fehér, aranyos misemondó ruha), a jó gyermekeket megajándékozza, a rosszaknak virgácsot rak a csizmájukba; sok helyen elterjedt, s mai napig is szokás, hogy az éjszakára az ablakba került csizmák reggelre telnek meg ajándékkal.

A kelet-európai blokkban a szocializmus évei alatt a huszadik század közepén, sőt, még az 1990-es évek elején is általános volt, hogy december 6-a körül csokipüspökök jelentek meg az áruházakban, hiszen a pirosruhás Mikulás-alak üdítőreklámban tűnt föl először – igaz, hogy ez 1931-ben volt, de hozzánk csak 1990. után jutott el a kultusza, kiszorítva a Szent Miklósra emlékeztető püspökalakokat.

Az eredeti adás 2017. december 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .