A Szóköz podcast fejléce

Háttal nem kezdünk mondatot (?)

„Háttal nem kezdünk mondatot” – mondja a nyelvművelők java része. A nyelvészek azonban megnézik az adatokat, és ezek alapján vonják el a szabályokat. Magam valahol a kettő között próbálok meg egyensúlyozni, de lássuk, hogy mit mond a kérdésről a Nyelv és Tudomány, azaz a nyest.hu: „milyen szabályt állapíthatunk meg a hát használatával kapcsolatban? »Általában háttal kezdjük a mondatot.«”

Már kisgyerekkorunkban javítanak minket a nagyobb testvéreink, a szüleink, a rokonaink, az óvónőink, a tanítóink, de akár a barátaink is. Szinte olyan természetesek lesznek a számunkra, mint amikor valaki azt mondja: „Egészségedre!”, miután tüsszentettünk. Aztán – szinte észrevétlenül – akár mi is elkezdünk ilyeneket mondani. (Erről aztán vagy leszokunk, vagy nem.)

De miért mondunk ilyesmiket? Hiszen az olyan szerkezetek, mint „háttal nem kezdünk mondatot”, „nincs olyan, hogy ami, hanem amely”, „nincs olyan, hogy de viszont” – nem igazak. Ha igazak lehetnének, nem lenne miről azt mondani, hogy „nincs”. Egyszerűen megtanuljuk, hogy szavaktól, szószerkezetektől is idegesnek szokás lenni, aztán már mi is „allergiásak kezdünk lenni” erre-arra.

A hát azonban van. A tiltása, megbélyegzése pedig különösen abszurd, mert ennek a szónak fontos funkciója van. Több nyelvész is foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra jutottak, hogy ez a szó nem „töltelék” – mint ahogy nevezni szokták –, tehát nemcsak arra van, hogy „foglalja a helyet”, hanem a beszélgetőtársak egymásra figyelését, a társalgás szervezését segíti, tehát nem véletlenül használatos. Erre mi sem lehetne jobb példa, mint hogy 48 órányi lejegyzett beszédfelvétel elemzése után mind az elemisták, mind az általános- és középiskolások, de még magyartanáraik esetében is a hát volt a leggyakrabban használatos szó. Ráadásul ezek a hátok gyakorlatilag kivétel nélkül mondat elején szerepelnek, és egészen biztos, hogy azoknak a beszédében is így van ez, akik legjobban kifogásolják. A mindennapi beszélt nyelvünk ugyanis nem olyan, nem is lehet olyan, mint az írott, főként szépirodalmi szövegek. Élőbeszédben sokszor elakadunk, elkezdünk, majd nem fejezünk be egy gondolatot – és hát ilyenkor sok esetben a hát-tal hívjuk fel beszélgetőtársunk figyelmét mondandónkra. ha minket zavar, próbáljuk meg elkerülni használatát; de valakinek a figyelmét unos-untalan felhívni rá nem szükséges.

Az eredeti adás 2018. június 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .