Nagyheti szokások és „mosom kezeim”
Bár a nagyböjti időszak alapvetően az elcsendesedés, a különféle tiltások időszaka volt a hagyományos társadalmakban, ez nem jelentette, hogy nem alakultak ki különféle szokások ezen időszakban is. A farsangvégi téltemető szokásokhoz hasonlókkal találkozhatunk a nagyböjt időszaka végén is. Jellegzetes virágvasárnapi szokás a kiszehajtás és villőzés. A kiszét fiatal lánynak vagy banyának öltöztetik, végigviszik a falun majd elégetik vagy vízbe dobják, ezzel a telet és a betegségeket űzik el a faluról. Sok helyen a kiszézés után villőnek nevezett, feldíszített fűzfaágakkal járják végig a helységet, melynek egészség- és termékenységvarázsló szerepet tulajdonítottak, „behozták” vele a tavaszt.
Nagycsütörtöktől nagyszombatig „a harangok Rómába mennek”, megszűnik a harangozás, a templomba kereplővel hívják a híveket: gyermekek, a harangozó irányításával felosztották maguk között a falut, és kerepelve végigszaladtak az utcákon. A húsvétvasárnap előtti három naphoz is számos szokás kapcsolódik, ezek javarésze biblikus eredetű, mint a lábmosás vagy a kálvária-, illetve keresztjárás. Nagypéntekhez, Jézus kereszthalálának napjához (mely a legnagyobb gyász és böjt ideje) köthetők a körmenetek és passiójátékok.
A nagyhét napjaihoz ugyanakkor praktikus és mágikus cselekedetek is kötődtek, például a ma is szokásos általános nagytakarítás, a tűz- és vízszentelés. Nagypénteken tilos volt mindenféle állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkát végezni, valamint szőni, mosni, de például kenyeret sem sütöttek ezen a napon, mert a hiedelem szerint kővé vált volna.
Egészség- és termékenységvarázsló, betegségelhárító szerepet tulajdonítottak a nagypéntek hajnali, napfelkelte előtti mosdásnak. A szokás eredetét azzal magyarázzák, hogy amikor Jézust ellenségei el akarták fogni, de nem sikerült nekik, a holló azt kiáltotta „kár, kár”, ezért Jézus elátkozta, hogy örökre fekete legyen – ilyenkor mossa a fiát, hogy ismét fehér lehessen.
Ugyancsak ehhez a naphoz köthető még egy szólásunk, mely, mint a korábbiak, amiket bemutattam, szintén a Bibliából származik és Pilátushoz köthető. A „mosom kezeimet” mondás azt jelenti, hogy elhárítom a felelősséget, elhatárolódom valami általam bűnösnek, rossznak ítélt cselekedettől. Máté evangéliuma a következőképpen írja le a jelenetet:
Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” (Mt 27,24)
A kézmosás szimbolikus aktusa tehát azt jelenti, hogy nyilvánosan elhatárolódik mindattól, ami következik.
Az eredeti adás 2018. március 30-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.