Mozaikszók

Intézménynevekről, toldalékolásról volt már szó, de talán nem beszéltem még összefoglalóan a mozaikszavakról.

A mozaikszók, írja a Grétsy László – Kemény Gábor szerkesztette Nyelvművelő kéziszótár, abban különböznek a rövidítésektől, hogy kiejtésükkor nem a név vagy szó teljes alakját mondjuk ki (mint az l azaz liter; cm azaz centiméter vagy centi esetében), hanem magukat a betű(neve)ket. Például: MTA, BBTE, EMKE; Malév, Hungarocamion; közért, maszek, tévé, vécé.

A mozaikszó egyik fő típusa a rövidített név kezdőbetűiből alakult betűszó, melyet minden esetben csupa nagybetűvel írunk.

A másik típusban (ezek a szűkebb értelemben vett mozaikszók vagy panelszók) nem csupán a kezdőbetűk vonódnak össze, hanem a teljes névnek más hangjai, szótagjai, olykor összetételi tagjai is. Az efféle szóösszevonásokat régebben – a betűszók mintájára – szintén csupa nagybetűvel írták, 1984 óta azonban csak a kezdőbetűjük nagy, például: Malév, Mahir, Aluterv stb. A köznévi mozaikszavakat természetesen csupa kisbetűvel kell írni: gyes, gyed, radar, telex, telefax stb.

A mozaikszó előtti határozott névelő (a vagy az) és toldalékaik magas vagy mély hangrendűsége a kiejtett szóalakhoz igazodik: az MTA-beli változások; a BBTE-s tanárok; az EMKE-nél dolgozik. Ezekben az esetekben a mozaikszók utolsó betűjére nem tesszük ki az ékezetet (MTA, BBTE, EMKE), a kiejtésben viszont így használjuk: például BBTE-s, ELTE-s. A toldalékot a tulajdonnévi mozaikszóhoz kötőjellel kapcsoljuk, a köznéviekkel viszont egybeírjuk, például gyesen, gyeden van; az úton végig radaroznak.

A nem közismert mozaikszavakat első említésükkor célszerű is, illendő is feloldani, hogy az olvasó nem kényszerüljön találgatásra, vagy „nyomozásra”. Különösen, ha olyan, családi szóhasználatban kialakult szóról beszélünk, mint például az általunk otthon előszeretettel használt regebéd vagy ebvacs a hétvégente összevont reggeli és ebéd, illetve ebéd és vacsora megnevezésére.

Az eredeti adás 2018. október 3-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.