A Szóköz podcast fejléce

Laglegezés

Grétsy László Anyanyelvünk tájain című kötetének egyik írását hívom ma segítségül, ugyanis annak témája szerintem is boncolgatásra érdemes.

Laglegezés

Ha olvasóim nem feltételezik rólam azt, hogy értelmetlen címet adok írásomnak, akkor bizonyára rájönnek arra, hogy a lag és a leg nyelvi elemeknek a használatáról kívánok szólni. Ha erre gondolnak, igazuk van. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a téma ötlete nem az én fejemből pattant ki, hanem egy olvasóméból. Tőle kaptam egy levelet, amelyben azt panaszolja, hogy különböző tévéműsorokban – főleg vetélkedőkben – szinte mindennaposak az olyan magyartalanságok, mint „Tudom, ismered a családját felmenőileg”, „Nem tudom, majd mit gondolnak pontilag” (mármint a zsűri tagjai, akik pontozzák a versenyzőket) stb. Némi átgondolás után úgy ítéltem meg, hogy a kérdés csakugyan érdemes a megtárgyalásra.

Az a lag és leg, amelyeket a címben egybegyúrta, első mondatomban pedig nyelvi elemeknek neveztem, egy sajátságos toldalékkettős: képzőszerű ragok, amelyek leginkább -i képzős melléknevekhez kapcsolódnak (államilag, egyénileg, gyakorlatilag, házilag stb.), de nem is csak -i, hanem egyéb képzősökhöz is, sőt nem is csak melléknevekhez. Páldák: aránylag, főleg, külsőleg, pótlólag, színleg, valószínűleg, végleg stb. Sok ezek közül már „szótáréretté” vált, azaz határozószóként benne van az értelmező szótárakban, de vannak alkalmibbak, egyedibbek, sőt, amint az olvasónktól kapott levél nyomán magam is megfigyeltem, erőltetettek, ha szabad így mondanom: visszatetszőek is. Néhány példa szemléltetésül, a szövegkörnyezet nélkül, nemcsak a televízióból, hanem napi- vagy hetilapból is: balatonilag, betűhívileg, humorilag, izgalmilag, lábilag, növényileg, papírilag, peremszókincsileg, történelemtudományilag, utazásilag stb.

Kétségtelen, hogy sajátos formákkal állunk szemben. Nem magyartalanságok ezek, mint levélírónk minősíti őket, de feltűnést keltőek; még a beszélt nyelvből is kirínak, nemhogy az írottból. Az ember hajlamos azt hinni, hogy szándékos jópofáskodás termékei. Néha az is magyarázhatja használatukat, hogy sűrítetten, zanzásítva próbálnak velük kifejezni olyasmit, amit csak körülményesen, körülírva lehetett volna. A levélírónk által idézett pontilag például, amely A Dal című verseny döntőjén egy versenyzővel a zsűriről beszélgetve hangzott el, feltehetőleg ezt akarta kifejezni: ’az általuk adott pontok tanúsága szerint’.

Magyarázni tehát lehet ezeket a szellemeskedő formákat, és nem is csak „humorilag”, hanem érvekkel megtámogatva is. De én mégis inkább Karinthyval tartok, aki maga hirdette, hogy „humorban nem ismer tréfát”.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 189-190. old.

Az eredeti adás 2018. október 4-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.