Miből nem engedünk? – keveredett szólások 3.
Jómúltkorjában beszéltem olyan szólásokról, közmondásokról, állandósult szókapcsolatokról, amelyeket sokan rendszerint összekeverve, összemosva mondanak, használnak. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor tréfás szándékkal, nem véletlenül, hanem akaratlagosan keverünk 2-3 szólást egymással – csak nehogy ebből megszokás legyen!
De lássunk előbb a leggyakoribbak közül kettőt. Magyar Napokon vagy különféle rendezvényeinken visszatérő anyanyelvi csapatjátékosaim bizonyára már álmukból felköltve is tudják, hogy miért nem megfelelő a kifele áll a szénája vagy a nem enged a huszonegyből forma. Mindkettő esetében ugyanis szóláskeveredésről van szó, két, az utóbbi esetben nem is közel álló jelentésű mondásunk keveredett össze.
Ha egy kicsit jobban belegondolunk, vagy magunk elé képzeljük, amit mondunk, azonnal rájövünk, hogy a kifele áll a szénája formával valami nem stimmel. A jelentés ugyan hasonló: valahonnan kényszerből távozóban van, el akarják bocsátani, illetve kedvezőtlenül alakulnak a körülményei, nincs rendben valamely ügye, de ez utóbbira a rosszul áll a szénája kifejezést használjuk, előbbire pedig a kifele áll a szekere rúdja, nem pedig összekeverve. Mindkét szólás eredete a paraszti élet mindennapjaiban keresendő. A régi nyelvben még csak a rendben [jó renden] van/fekszik a szénája alak volt használatos arra, ha valakinek jól mennek ez ügyei – s ez éppen hogy nem a földön rendekben heverő szénát jelentette, mert az még nem volt rendben. Ez kapott később negatív előtagot. A kifele áll a szekere rúdja alak eredetére Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete szótárában nem kaptam magyarázatot, de minden bizonnyal a szekér elején lévő szekérrúddal függ össze, melyhez a lovat, szarvasmarhát kötötték. Ha ez kifelé áll, mondjuk az udvarról, akkor az illető indulófélben volt.
A nem enged a huszonegyből nem annyira értelembeli hasonlósága, hanem, minden bizonnyal amiatt keveredik, mivel mindkét szólásban számok vannak. Annak, amit a beszélők általában mondani szoktak, a helyes alakja: nem enged a negyvennyolcból, azaz nem hagyja a maga igazát, nem tágít elhatározásától, ragaszkodik elveihez, követeléseihez. Eredeti értelemben 1848 után használták azokra a politikusokra, akik a negyvennyolcas törvényekben kifejezett módon akarták megvalósítani a magyar függetlenséget, de politikai értelme fokozatosan elhalványult, ma már csak átvitt értelemben használatos. Ezzel keveredett a kártya világából származó kivágja, mint a huszonegyet, büszkén, kérkedve fölmutat, elővesz jelentésben.
S hogy miért is kezdtem el most szólásokról beszélni?! Mert nem régen hallottam egy minden bizonnyal szándékos, játékos szóláskeverést: átesünk, mint borjú az új kapun. Ebben az esetben mindenki tudja, hogy átesni a ló túlsó oldalára szoktunk, valamint bámul (valaki), mint borjú az új kapu előtt. Kicsit olyan ez, mint a néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt forma – de csínján ezekkel a tréfás összekeverésekkel, hiszen nem hiába mondták gyerekkorunkban: ne hülyéskedj, fiam, mert úgy maradsz!
Az eredeti adás 2018. október 22-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.