Meg van hív(v)a

Amikor kitaláltam mai Szóközöm nem túl bonyolultnak tűnő, és igencsak rövidnek ígérkező témáját, nem gondoltam, hogy nagyobb fába vágom a fejszém, mint sejteném! Az elkövetkezendőkben tárgyalandó szavak helyesírásáról ugyanis nincs egyértelmű konszenzus… Fontos, hogy helyesírásról és nem nyelvhelyességről beszélek, hiszen a kiejtésben nemigen tudunk különbséget tenni… Az említett példák a kivív(v)va, meghív(v)a alakok.

Az addig egyértelmű, hogy igei tövekhez (vív, hív, vagy akár a szív) kapcsoljuk a -va/-ve képzőt, így alkotunk új szót. Csakhogy ez esetben ugyebár a vívva, hívva, szívva alakok volnának a helyesek, mindenhol két v-vel szó és toldalék határán. A Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda internetes tanácsadója, az e-nyelv.hu 4-5 választ is ad az olvasók erre irányuló kérdéseire, ezekben azonban nem jutnak egyértelmű konszenzusra. Úgy tűnik, mintha a helyesírási szótár és a nyelvművelő kéziszótár között volna a feszültség.

A szóelemző írásmód szerint ugyanis (s erre az e-nyelven is többször rámutatnak) a híva, víva, szíva, azaz egy v-s változatok a helyesek, ezt tekinti elfogadottnak az Magyar Tudományos Akadémia helyesiras.mta.hu portálja, valamint a Helyesírási Szótár is. Ennek magyarázata, hogy az eredetileg képzett szavak a régies hí, ví, szí tövekhez társultak – így pedig értrhető, hogy csak a toldalék v-jét kellett írni. Manapság az alapszavaink azonban a hív, vív, szív formában élnek, s ez alapján, a Nyelvművelő Kéziszótár szerint nem helytelen a két v-s alak sem: hívva, vívva, szívva. Érdekes még megjegyezni, hogy a helyesiras.mta.hu a hívva alakot hibásnak, míg a vívva alakot helyesnek fogadja el…

Hogy mi az igazság, azt döntsék el a nyelvészek! Amit mi tehetünk, hogy saját szóhasználatunkban következetesen használjuk egyik vagy másik változatot – s természetesen adott esetben meg is tudjuk magyarázni, hogy miért teszünk így.

Az eredeti adás 2018. november 23-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.