Tápos

Mi, erdélyiek általában a magyarországiakat okoljuk a szleng, argó szavak terjedéséért, holott nekünk is megvan a magunk szlengje. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hogyan is nevezzük errefelé úgy általában, vagy egy bizonyos csoportra gondolva nyugati szomszédainkat.

Hogy hogyan lett a magyarországiak jelzője Erdélyben a tápos, arra nézvést nincsenek biztos adataim De a szleng szó eredetéről talán szolgálhatok valami közelebbivel. Minden bizonnyal nem sokan sejtik, hogy a tápos a katonai szleng része volt. Kiss Tamás 2008-as katonai szleng szótára szerint két jelentésben használatos, mindkettő esetében gúnyos és / vagy pejoratív jelentéssel állunk szemben. Az első szócikk szerint ’egyetemre, főiskolára felvett, és a tanulmányok megkezdése előtt 12 hónapos, azaz két időszaknyi katonai szolgálatot töltő, előfelvételis katona’. Míg második jelentésben ’gyenge fizikumú, beteg’.

Említett értelme, azaz amit egyes magyarországiakra gyakran használnak, használunk valószínűleg mindkét, de inkább a két jelentéséből alakult. A gyenge fizikum mellett gyenge szellemi képességeket is feltételez.

S hogy mit is jelent a tápos, mert bár használjuk, talán mi sem tudjuk igazán egy magyarországi blogger foglalta össze, nem kevés iróniával, abból idézek:

Az ötnapig Erdélyfanok többsége jómódú, laza, nyitott, de alapvetően buta ember. A határon túli ügyekre jóval okosabb, tájékozottabb emberek hívják fel a figyelmüket, de ez is csak akkor sikerülhet, ha náluk gazdagabb, „nagyobb” egyének mondják meg a frankót. Holmi nyárspolgárok magyarkodásaira nem figyelnek oda.

Erdély felfedezésének lehetősége új távlatokat nyit az ötnapig Erdélyfan beszűkült (többnyire városi) világában. „Odaát” majd ő lehet az a bizonyos messziről jött ember, a rócsild anyaországi magyar, aki kilóra megveszi Korondot, a szovátai pincérnek meg nagyvonalúan – úgy, hogy mindenki lássa – mesés borravalót ad. A helyi árusoktól mindent megvesz, a lekvártól kezdve a szalmakalapon és hűtőmágneseken át a (valójában Mezőkövesden szőtt, de erdélyi kézimunkaként eladott) székely ingekig. A lényeg a vásárlás, a pénzköltés, a shopping. Pénztárcája nincs, a költőpénznek szánt húsz darab 500 lejes bankjegyet gravírozott pénzcsipesszel összefogva, farzsebből veszi elő. A hegyek között is állandóan az okostelefonját nyomogatja, a táj nem érdekli.

A cikk folytatódik az interneten, de ne feledjük: általánosítani soha, ez ügyben sem lehet.

Az eredeti adás 2019. április 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.