Nem szabadott volna?
Amint már többször is említettem, a nyelvhasználat standard formái sokszor nyelvterülettől is függnek, a nagyobb tájegységek regionális köznyelvi normái eltérhetnek egymástól, de lehetnek ugyanolyan helyesek.
A Nyelv és Tudomány, azaz nyest.hu egyik olvasójától a következő kérdést kapta: „A televízióban gyakran elhangzik a következő »nem szabadot volna«. Szerintem helyesen »nem lett volna szabad«. Hogyan kell mondani helyesen?”
Amint mondják: tapasztalataik szerint nem csak a televízióban, de a hétköznapi társalgásokban is gyakori a nem szabadott volna kifejezés.
A magyar anyanyelvi beszélők használják és megértik, tehát az alakváltozat létezik. Az interneten 542.000 találatot kaptunk rá; persze ezek egy része éppen a szerkezet helyességével/helytelenségével foglalkozik.
Elsőként talán érdemes azt megmagyarázni, hogy a szabadott szóalakot miért írtuk két t-vel. Ez ugyanis nem melléknév, hanem egy múlt idejű igealak: a feltételes mód múlt ideje. De miért használjuk a szabad melléknevet ezekben a mondatokban igeként?
A szabad mint melléknév jelzőként szerepel a következő mondatban: „Egy szabad országban szeretnék élni.” A melléknevek ugyanakkor szerepelhetnek állítmányként is a mondatainkban: „Ez az ország szabad.” Sok olyan melléknévi állítmány van, amely mellett az alany lehet főnévi igenév is: „Ebben az országban szabad az utcákon gyülekezni.” Ebben a fajta állítmányi használatban pedig igen hasonlóan viselkedik különböző modális segédigékhez: a lehet-hez, a kell-hez: Itt lehet parkolni. / Itt kell parkolni. / Itt szabad parkolni. Innen pedig már csak egy ugrás, hogy a lehet és a kell analógiájára segédigeként akár ragozni is kezdjük a szabad-ot: „Itt lehetett / kellett / szabadott parkolni.” „Itt lehetett volna / kellett volna / szabadott volna parkolni.”
Innen pedig már csak egy további ugrás, hogy olyan konstrukciókban is tudjuk igeként használni a szabad-ot, amelyben a lehet és a kell ritkábban fordul elő: Lehessen megjegyeznem… / Ne kelljen bocsánatot kérnem… / Szabadjon megjegyeznem…
A szabad ragozhatóvá válása egy érdekes tanúbizonysága annak, hogy hogyan változik a nyelv. Ilyen értelemben semmiképpen nem mondhatjuk a segédigei használatot helytelennek, a melléknévit pedig helyesnek. Külön érdekesség a hasonlóan modális jelentésű – és még az eredete miatt is sokszor kárhoztatott – muszáj sorsa ebből a szempontból: nem lennénk meglepve, ha annak is elkezdene terjedni a segédigei használata.
Az eredeti adás 2019. május 9-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.