A mint és hogy elé mindig vessző kell?

Ha már legutóbbi rovatunkban a vesszőhasználatról volt szó, lássuk az ezzel kapcsolatos, igencsak elterjedt tévhitet: a kötősző elé mindig vessző kell. Illetve pontosítok: a mint és hogy elé mindig vessző kell. Tótfalusi Istvánt idézem.

Bizonyára ilyesmi nem szerepel az iskolai nyelvkönyvekben, és lelkiismeretes magyartanár sem tanított ilyesmit a diákjainak. Mégis sokan vélik szabálynak, feltehetőleg azért, mert dolgozataikban nagyon sok javítást szerepelt ilyesféle okból, vagyis amikor a hogy, mint előtt elhagyták a vesszőt. Ebből az a felfogás rögződött meg bennük, hogy a legbiztosabb, ha mindig „vesszőznek” ilyen esetekben. Kinyomtatott újságszövegekben is számos alkalommal tapasztaljuk, hogy ez a nyelvi babona a nyelvvel hivatásosan foglalkozók közötti sokakat megfertőzött.

Ismétlem, hogy a magyartanárok a legtöbb esetben bizonyára beszéltek azokról a kivételekről, amikor a vessző nem indokolt. Emberi dolog viszont, hogy könnyebben jegyzünk meg egy általános érvényű szabályt vagy előírást, és nem szívesen bíbelődünk a kivételekkel, melyek az érvényét szűkítik.

Az alapszabály, amely tehát nem korlátlan érvényű, így szól a két szót illetőleg.

Vessző kell a mint elé, amikor hasonlító határozói részmondat élén áll, vagy utána hasonlítást tartalmazó mondatrész (szó vagy szószerkezet) következik. Például:

Úgy állt előttem, mint akit leforráztak. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Méltóbb állva meghalni, mint térden csúszva élni.

Ezzel szemben nem kell vessző, ha a mint nem valami hasonlítás eleme, hanem egy olyan állapot határozószó, amelyet essivusnak neveznek, és a „miként, mire nézve, milyen szerepénél fogva, minek megfelelően” kérdésekre felel, és többnyire -ként határozóraggal is kifejezhető. Például:

Ezt határozottan cáfolom mint az eset szemtanúja (= szemtanúként). Ernő derék tanár, de mint az iskola igazgatóját (= igazgatóként) nem tudjuk elképzelni. Ezt az ötvenezret mint előleget (= előlegként) nyújtotta át.

Vessző kell a hogy elé, ha alárendelt mondat élén áll kötőszóként, például: Arra vársz, hogy könyörögjek. Látom, hogy hiába beszélek.

Nem kell vessző a hasonlító értelmű mint után, például: Inkább hallgatok, mint hogy felbosszantsam őt. Maradjon inkább nálunk, mint hogy valami ócska albérletbe költözzön.

Itt megfigyelhetjük, mi a különbség a minthogy (mert, mivel, mivelhogy) és a mint hogy között!

Nem kell vessző néha a csak után sem, ha ennek a szónak ’csupán azért, csupán azt’ jelentése van, például: Képes volt helyettem is fizetni, csak hogy engem megszégyenítsen vele. Semmi mást nem kívánunk, csak hogy békén hagyjanak végre.

Itt is figyeljünk: egybeírva a csakhogy más értelmű: ’igen ám, ámde, hanem’, pl. Vendég is jött, csakhogy nem az, akit vártunk, de jelentheti azt is, hogy ’na végre’: csakhogy megérkeztél.

Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről. Bp., Tinta, 2016. 190-191. old.

Az eredeti adás 2019. május 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.