Pernahajder

Nem titok, hogy kedvenc zenéim közé tartoznak Koncz Zsuzsának a korai dalai, s közülük is azok, amelyekből nem lettek a megunásig játszott slágerek. Az 1974-es Gyerekjátékok című albumán jelent meg például a Rég elmúltam 60 éves című szám, melynek refrénje így kezdődik: „Te voltál, te pernahajder, az első szerelmem!” Mindig is tetszett ez a szó, a pernahajder, most, Grétsy László segítségével, felfedem, hogy honnan eredhet.

Azt valószínűleg sokan tudják, hogy „semmirekellő, naplopó”-féle jelentése van. A pernahajder a német Bärenhãuter megmagyarosodott formája, amelyben a „medve” jelentésű Bär és a „bőr” értelmű Haut rejtőzik, s amely az auf der Bärenhaut liegen azaz „lustálkodik”, vagyis voltaképpen „medvebőrön hever” szólásból szakadt ki, s került el hozzánk nagyjából 300 éve. A szólásnak az eredetije, akár hiszik, akár nem, a Kr. u. az 1. században élt római történetíróig, Tacitusig vezethető vissza, ugyanis az ő Germánia című művének egy részlete nyomán jött létre. Tacitus többek között azt ecseteli ebben a művében, hogy a germán katonák – mármint az akkoriak! – háborúban, amikor kell, jól megállják a helyüket, de békeidőben hajlamosak a henyélésre, a medvebőrön való heverészésre. A szó eleji magyar b > p változásra egyébként a szintén német eredetű példa (< Bild) szótól a pintér (< Binder) főnévig számos példánk van.

A pernahajdernek egyébként van egy kevéssé ismert rokon értelmű szava – de irodalmi olvasmányokból ezt is ismerhetjük. A paniperda szavunk latin eredetű, s alighanem a hazai latinban keletkezett, mégpedig a panis „kenyér” és a „pusztít” jelentésű perdere szóból alkotott, „kenyérpusztító” értelmű összetétel alapján. Mivel külföldi latin szótárakban nem találjuk meg a paniperda szót, azt a magyarországi latinság önálló alkotásának, azaz latin elemei ellenére akár hungarikumnak tekinthetjük. Bár jó néhány írónk is élt vele és él napjainkban is, Vas Gereben, az És mégis mozog a Földben Jókai Mór, Esterházy Péter stb., Grétsy Lászlótól kölcsönözve, Mikszáth Kálmántól, Az aranyos csikó című, a végvári világot megidéző elbeszéléséből idézek rá egy szemléletes példát: „A béke mintegy kihúzta a gyékényt a hadifoglalkozások alul. Mi legyen a magyar nemes ifjúból? Paniperda, lánybolondító, menyecskeszöktető vagy korhely?”

Az eredeti adás 2019. november 5-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.