Keveredett szólások 4.

Rontott szólásokról már sokszor esett szó, de talán nem lehet elégszer elismételni, hogy vaj nem a fülünk mögött van, hanem a fejünkön, ha valami rejtegetni valónk van, illetve van valami a füle mögött valakinek – de azt nem tudjuk, hogy mi. A port nem szoktuk összerúgni, csak rúgni, össze a patkót rúgják azok, akik összevesznek.

Szintén nem helyes az áll, mint borjú az új kapu előtt. A borjú ugyanis bámul az új kapura, hiszen nem ismeri fel; állni Bálám szamara áll, akár azt is hozzátehetjük, hogy a hegyen – ez Bibliai eredetű. Nem állhat kifele a szénája sem valakinek, kifele állhat viszont a szekere rúdja, illetve rosszul állhat a szénája – egyik sem jelent sok jót az illetőre nézve. Nem tudunk túllőni a lovon – viszont túllőhetünk a célon, és áteshetünk a ló túlsó oldalára.

A becsületére legyen válva kifejezésben két nem egészen azonos jelentésű szólás, állandósult szókapcsolat keveredett. Először is, amit minden bizonnyal használni szeretett volna a beszélő, helyesen így hangzik: becsületére legyen mondva, amit olyankor használunk, amikor valakit megdicsérünk, kiemeljük, hogy például a körülmények ellenére elvégezte a feladatot, amit rábíztak. Ha azt mondjuk, hogy becsületére válik valami valakinek, akkor azt hangsúlyozzuk, hogy amit tesz, az a szakmai előmenetelében és/vagy magánéletében a jóhírét öregbíti.

Meglepően nagy sebességgel terjed az elvéteni a sulykot alak az elvetni a sulykot helyett – az előbbi semmit nem jelent, míg ez utóbbi esetben, azaz ha valaki elveti vagy messzire veti a sulykot, akkor túloz, régiesebb jelentésben hazudik.

Ugyanígy nem létező a hátrább az agyarakkal szólás – bár egyre többen használják a hátrább az agarakkal forma helyett. Először is tisztázzuk, hogy a szólás figyelmeztetés, rendreutasítás kifejezése: szerényebben kell viselkedni, nem szabad annyira önhittnek, erőszakosnak vagy követelőzőnek lenni. O. Nagy Gábor magyarázata szerint a szólás a parancsoló hangsúllyal ejtett Hátrább! indulatszóból keletkezett, amely önmagában is annyit jelentett, mint ma az egész kifejezés. Azt, hogy szólásunk pont az agarak szóval rögzült, az magyarázhatja, hogy régen a nemesek, többek között, azzal versengtek egymással, hogy kinek van szebb, ügyesebb agara, amelyik az agárversenyeken vagy a vadászatokon rendszeresen diadalmaskodik és növeli gazdája hírnevét. Bernáth Béla szerint a szólásmondás inkább a vadászat rendjéből és nyelvéből származik. A vadászatokon ugyanis kijelölt helyen kellett állniuk az agaraknak és gazdáiknak, s aki ezt a képzeletbeli vonalat átlépte, annak szólt oda a vadászmester. M. Horváth Endre magyarázata ennél is kacifántosabb, de nem kevéssé hihető. A vadászatok szüneteiben a kényesebb pletykákat is megtárgyaló uraságok szóltak így rá a kutya vezetőkre és őket körülvevő cselédekre, hogy hátrább az agarakkal, azaz menjenek kicsit távolabb, ne hallgatózzanak.

Az eredeti adás 2019. november 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.