Egyeztetés – mennyiségjelzős szók egyes vagy többes száma

Anyanyelvünkön egyeztetni gyerekkorban tanulunk meg, és általában nincs is vele különösebb gondunk. Mindemellett akadhatnak olyan helyzetek, amikor szótári segítségre van szükségünk a mondandónk megfogalmazásához.

Ősi finnugor sajátsága nyelvünknek, hogy a főnév többséget kifejező mennyiségjelző után is egyes számban áll: tizenkét nap, sok ember stb.

A régi magyarban ilyen helyzetben – indoeurópai hatásra – a többes szám is használatos volt. Efféle értelmi egyeztetés az irodalmi nyelvben szórványosan ma is előfordul régies v. népies stíluselemként. Megőrzött régiségként tartjuk számon pl. a háromkirályok v. a mindenszentek (napja, ünnepe) kifejezést.

Néhány állandó szókapcsolatban is megmaradt a többes számú főnév: minden idők (legnagyobb énekese, legkiválóbb atlétája stb.), minden körülmények között. Egyébként azonban: minden ember, mindenesetre.

Az ’összegyűjtött’ értelmű összes melléknév után a hagyomány szerint többes számba kerül a főnév: Vörösmarty összes művei; Vas István összes versei és műfordításai. De ez is kifogástalan, csak ritkább: összes műve; összes verse és műfordítása. Az ’egész’ jelentésű összes után viszont mindig egyes számú a főnév: az összes pénz.

A többi melléknév után ingadozás figyelhető meg: a többi gyerek v. gyerekek. Ezek közül az egyes számú forma illik jobban mai egyeztetési szabályainkhoz.

A számos, nagyszámú mellett is előfordul többes számú jelzett szó, de ezt nem támogatjuk. A számos évekig, nagyszámú rokonai ma már határozottan régies v. népies ezekhez képest: számos évig, nagyszámú rokona.

Grétsy László – Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár. Bp., Tinta, 2005. 368. old.

Az eredeti adás 2018. november 7-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.