blogkep - női kéz laptopon gépel

Tényleg eláshatom magam, ha van rajtam egy kis felesleg?

Múlt vasárnap rettenetesen felháborodott üzenetet kaptam Láng Zsófitól (@testbenlelekbenotthon.hu) egy régebbi blogcikk kapcsán, ami most Facebook-hirdetésben került a szeme elé. 

Kíváncsi volt a véleményemre, de a téma – a túlsúly hatása a beszédre, pontosabban az, ahogy és amit erről mond a cikk, tőlem nagyon is távol áll. Így aztán csak annyit tudtam neki mondani, hogy tanulmányaim során ebben a formában nem találkoztam vele, és már csak azért is furcsának tartottam, mert a cikk szerint én (nem éppen nádszálalkat) nemigen tudhatnék rekedtség vagy ingadozó hangszín nélkül beszélni; nem beszélve a rengeteg testesebb (opera)énekesről… 

Zsófi, táplálkozással, túlevéssel foglalkozó rendszerszemléletű life coachként és
mentálhigiénés szakemberként terjedelmes cikket írt a témában, én most inkább a beszéd oldaláról szeretném ezt megközelíteni.

Ha túlsúlyos vagy, nem tudsz beszélni?

Az utóbbi években egyre több helyről hallani, hogy az elhízás komoly egészségügyi problémákat okoz. Már a csapból is az folyik, hogy ez hatással van a szívre, a vérnyomásra és növeli cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Akkor is rettegünk, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk az egészségünkért, pont csak az hiányzik, hogy még a beszéd- és kommunikációs készségünket is negatívan befolyásolja!

(Zárójelben, de nem elbagatellizálva: ez az első probléma, hogy mindentől rettegünk. Hiszen laikusként nem tudjuk megkülönböztetni a súlyfelesleget a kóros elhízástól, főleg, ha a média, akarva-akaratlan még rá is erősít a félelmeinkre. Akkor is rettegünk, ha egyébként egészségesek vagyunk. De erre még visszatérek.)

A beszéd során a légzés kulcsfontosságú – ha ismersz, tudod, hogy ez az egyik alapelvem. Az általános vélekedés szerint az elhízás miatt gyakran fokozódik a tüdőre és a légzőrendszerre gyakorolt nyomás, ami rövidebb levegővételekhez és gyengébb hangképzéshez vezethet. A túlsúly okozta fáradtság, ízületi problémák és a mozgásszegény életmód mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nehezebben álljunk helyt például egy hosszabb előadás vagy prezentáció során.

Emellett az említett blogcikk még hozzáteszi: „az elhízott embereknél mérhető mértékben nagyobb arányban fordult elő a rekedtség, leheletes hangszín, remegés, ingadozó hangmagasság és hangerő, csökkent maximális hangtartási idő, mint azoknál, akik 30 kg/m2 alatti BMI-vel rendelkeztek.”

Na álljunk meg egy pillanatra!

gyakran… … hozzájárulhatnak… Vagyis nem törvényszerű! Persze, a felszínes légzés nem barátja a nyilvános beszédnek, és a hangunk is gyengébb lesz, ha nem tudunk mély levegőt venni. Az általános fáradtság pedig valószínűleg valóban kihat a kommunikációnkra. 

De ne tévesszük szem elől, amire Zsófi hívja fel a figyelmet: 

Amiket felsorol a retorikaiskola blogcikke, azok igen kevéssé a testsúllyal összefüggő tényezők, sokkal inkább egy ember egészségi állapotával, általános erőnlétével, és a hangképzőszervek, a hangképzésben szerepet játszó testrészek, izmok állapotát érintő faktorok.

Ha valaki jól van, jó kondiban van, teljesen mindegy, hány kiló: szép erőteljes hangja lesz.

És ez az, amire vissza szerettem volna térni: sokkal, de sokkal fontosabb hogy hogy érezzük magunkat, és ha egészségesek vagyunk, akkor ne rettegjünk bármitől, amivel meg akarnak ijeszteni. 

Mert ennek az lesz a következménye, hogy nem merünk majd megszólalni, mert azt gondoljuk, hogy néhány plusz kilótól már nem lesz élvezhető a hangunk, vagy éppen annyira rástresszelünk arra, hogy gyenge hangunk van, hogy a lámpaláz miatt fullad kudarcba minden próbálkozásunk.

Rettegés helyett inkább edzd a hangod!

Persze nem lehet azt mondani, hogy semminek semmi hatása nincsen a beszédünkre. 

Ha telezabáltad magad, és a teli gyomor felnyomja a rekeszizmot, akkor nem fogsz tudni mély levegőt venni, valóban kifulladsz és a hangod sem lesz elég erőteljes, mivel nem tudod megtámasztani.

Bizonyos ételek refluxot okozhatnak (pl. fűszeres ételek), ami hosszú távon szintén káros a beszédszervekre (de ha akut módon jelentkezik, pont a nagy pillanat előtt, szintén nagyon kellemetlen).

Ugyanígy a vízivás (a hidratáltság) a beszéd szempontjából is nagyon fontos, s érdemes arra is figyelni, hogy a koffein viszont vízhajtó, így szárítja a szöveteket, ettől pedig karcos lehet a hangod, ha nem iszol eleget.

Láthatod, hogy számos étkezéssel összefüggő tényező van, ami valóban hat a hangodra, a beszédedre, de nem a súlyod lesz az, ami meghatározza!

Nyilván, ehhez tenned is kell érte.

Önmagában a jó kondi vagy a testedzés nem fog a hangodon segíteni, azt is edzeni kell!

Edzened kell az izmokat, amelyek részt vesznek a beszédképzésben (és itt most főleg a hasi izmokra és a rekeszizomra gondolok); meg kell tanulnod megtámasztani a hangod és elöl beszélni a telt és csengő megszólalásokért; edzened kell az arcizmaidat, hogy minél tisztábban artikulálhass. 

Ha a beszédről van szó, akkor a beszédre és annak fejlesztésére koncentrálj, ne arra, hogy mások szerint mit tudhatsz megcsinálni, vagy mit nem!

dongó és aerodinamika
Biztosan ismered ennek a képnek valamilyen változatát.
Csak úgy eszembe jutott a fentiekről.

A társadalmi megítélés mint sokkal nagyobb gátló tényező

Utóiratként erre azért még kitérnék, és nem csak azért, mert Zsófi kifejezeten foglalkozik a testszégyenítéssel a cikkében. Idézem: 

Arról azonban ritkán beszélünk, hogy ez az állandó túlsúllyal való nyomasztás, a diétakultúra, a fogyókúraipar és a fitneszipar tevékenysége milyen stresszt okoz sokakban, és ez a roppant félelem és feszültség milyen testi, pszichés és mentális betegségekhez vezet!

Jómagam ezt a lámpaláz, a nyilvános megszólalástól való félelem szempontjából tartom károsnak. 

Nem elég, hogy azt hiszed, hogy gyenge a hangod. 

Nem elég, hogy gyerekkorodban folyton letácsoltak, lehurrogtak, hogy ne beszélj annyit, és ettől szorongóvá váltál.

Nem elég, hogy amúgy is óriási stressz kiállni 10-20-50-100-1000 ember elé.

Nem elég, hogy krónikus lámpalázzal küzdesz, és sokszor még azt is elfelejted, amit egyébként tudsz.

Erre még rátesz egy lapáttal az, hogy hogy nézel ki, hogy van-e rajtad súlyfelesleg (vagy esetleg kórosan sovány vagy), hogy egyáltalán kiállhatsz-e így emberek elé beszélni. 

Ja, hogy ezek után tényleg kiscicahangon fogsz megszólalni? Naná! De ezt nem, ezt sem a súlyod teszi, hanem az a mérgező környezet, amiben mindannyian élünk.

Lehet kezelni a lámpalázat és a gyenge hangot!

Bár leszámolni vele talán soha nem lehet, de nagyon jól együtt lehet élni a lámpalázzal, a félelmmel. Meg tudod teremteni magadnak azt a biztonságot, ami átlendít a legnehezebb pillanatokon. 

Ebben tud segíteni az alapos technikai tudás is, ami a hangodat erőssé és határozottá teszi. Ha nincsen fizikai problémád, akkor biztosan benned is megvan a potenciál, hogy telt és csengő hangon szólalj meg. Hogy úgy tudj nagyobb hangerővel beszélni, hogy az ne legyen se rikácsoló, se fárasztó számodra.

Ezek után nem kell más, mint alapos felkészültség, jó technikai rutin, gyakorlás és néhány bevált lámpalázkezelő trükk. 

Ha egyedül nem megy, foglalj időpontot egy 20 perces ingyenes beszélgetésre, ahol közösen kiderítjük, mi segítene neked leginkább!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .